Igen, ez a modell, amiről már bevezetéskor szóltak, hogy nem fog működni. De bevezették, minden figyelmeztetés ellenére.
Hogy mi történt ekkor: úgy döntöttek, hogy a túlmunkát nem fizetik ki. Erről most már bírósági végzés van, hogy törvénysértő. De őszintén, ki akar pályakezdőként ilyen bizonytalan jogi háttérrel kezdeni? Inkább nem jönnek ide. Máris ellentétes eredményt szült azzal a kommunikációval, hogy majd emiatt jönnek többen a pályára.
Aztán ott van a minősítés rendszere… Valamikor azt tanították meg elsőként, hogy a tanóra hiába tervezhető, akár már egy perc után borulhat. De kitaláltak egy indikátori rendszert, ami véletlenül sem alkalmazkodik a valósághoz. És ebben lemérik a tanárokat, mindössze kettő óra alapján. A valóság meg… Volt olyan, hogy sikeres minősítés után pályára alkalmatlannak találták a kollégát. Igen, leírni le tudta, amit kellett, csak hát, amikor nincsen ott senki… Volt olyan is, hogy harminc év után szétszedték a kolléga óráját. A benyújtott panaszt később jogosnak is találták a minősítők ellen. De a kolléga már nincsen a pályán. Valamiért nem feküdt?
Gondoljunk bele. Ugyanazokat az indikátorokat használnak mindenhol. Tehát testnevelést, fizikát, történelmet ugyanúgy kell tanítani szerintük. Sajátos oktatási részekkel nem is foglalkozott a modell, mint napközi, fejlesztés, pszichológiai foglalkozás. Ráhúzták mindre. Nem valószínű, hogy ez jó szakmai döntés volt.
Az óraszámokat úgy határozta meg, hogy gyakorlatilag igazságtalanul oszlik meg az óraszám. Hol ennyi, hol annyi. Mindez persze nem szakmai döntés, hanem, a már 2013-ban is fennálló tanárhiányt próbálta leplezni. Másik probléma, hogy olyan szinten megemelte az óraszámokat, hogy horribilis mértékben nőtt a munkateher. Van az a szint, hogy már egy csepp is sok. A csökkenő pedagógus létszámból látszik, hogy máshol jobban megéri ezután. Akkor pedig valami baj van, ha ezt a hatást éri el.
Mindemellett megemelt, de felesleges adminisztrálást vont maga után. Mindezt arra a társadalomban is gyakori előítéletre építve, hogy a tanár nem dolgozik annyit, mint mások… Csak mert nem látszik, de ezt fel is kellene fogni végre, hogy a tanórákon kívül is kell dolgozni. Többet, mint egy szalag mellett… Ennél a döntésnél kérdezem meg, hogy szakmai döntések születnek-e, vagy politikaiak? És azt is, hogy az jó-e, ha ez a kettő külön van. (Hofi szavai milyen aktuálisak…)
Az egész modellt megkérdőjelezi ez az előítélet, hiszen többször is ezen a gondolatmeneten – már ha ez nevezhető annak – születtek döntések.
Tanulság: ez a modell semmilyen módon nem támogatja a hazai oktatást, inkább még jobban ellehetetleníti. A fiatalokat pedig még távolabb tartja a pályától. Ezzel kapcsolatban talán csak egy szakmai lépés van: eltörölni, minél előbb.
