Törvény jelent meg róla, hogy a gyerekek az iskolában nem használhatják a mobiltelefont. Kivételt képez, ha a tanórához kell. 

A gyerekek iskolai telefonfelhasználásáról is lehetne miséket írni, de most a dolog kevésbé vizsgált részére koncentrálnék: Ízlelgessük azt, hogy ezt törvénybe foglalták: tilos a telefont használni (kivételekkel). Nem azt, hogy az iskolai házirendnek ki kell térnie a telefon helyes felhasználására. Megtiltja azt. 

Igen ám, de a tanár nem hatóság. A törvényt az erre kijelölt állami szervezeteknek kell betartania. Ezt a működést (is) a jog szabályozza. A jelenlegi törvény úgy bízza meg az iskolai dolgozókat a betartatásával, hogy ilyen hatáskörük nincsen. A gyerek pedig könnyen kijátszhatja a dolgot, hogy bead egy régi, nem használt kamu telefont, amíg a valóban használt nála marad. Ezt leellenőrizni nincsen lehetősége, és joga sem a tanárnak. Hiába tudná tanár, hogy nem az a gyerek telefonja, nem kutathat a készülék után. 

A rendelet be nem tartásáért viszont kirúgják az illetőt.Ezt mutatja a fenntartó. Kérdés, hogy jogszerű-e ez? Ez vár-e akkor is egy-egy pedagógusra, ha a gyerek megsérti a törvényt, mert úgy veszik, a tanár nem tartatta be? Elvárható-e ez a tanároktól?

Ha bevezetnek egy törvényt, akkor azt meg is lehet sérteni. A törvénysértésnek viszont kell legyen szankciója is, amit bíróságnak van joga kimondani. Azonban semmilyen büntetőjogi szankciót nem írtak elő. (Ezt az irányt véletlenül sem szeretné a szerző.)

Súlyos következménye lesz annak, hogy ez a rendelet a gyerekben megerősíti a törvénysértő attitűdöt. A gyerek nem adja le a telefont. Előbb-utóbb tudatosul benne, hogy törvényt sért. Ha megússza,akkor is, de ha nem,akkor se kap semmit. A szidás, az intő nincsen egy súlyban azzal a ténnyel, hogy valaki törvényt sért. Megerősödik a diákban, hogy megéri, sőt még büszke is lesz rá. Mert a szónak, hogy "törvénysértés", nem lesz meg a megfelelő súlyú szankciója.