Jelen Oktatása

Jelen Oktatása

Az iskolapszichológusi rendszer hanyatlása

2022. december 30. - Not here!

Ebben a világban egyre inkább szükség van pszichológusra. Ez sajnos a gyerekekre is igaz.

Éppen ezzel a trenddel ment szembe az oktatásirányítás, amikor úgy döntött, hogy csak horribilis mennyiségű diákra jut egy főállású iskolapszichológus. 2012-ben csak ezres nagyságrendű iskoláknak járt teljes állásban. A többi pedig ingázhatott több intézmény között...

Mindeközben többen felálltak, amikor megszellőztették a várható döntést, és elmentek a pályáról. Pedig már akkor is volt hiány iskolapszichológusból. Ezzel a lépéssel csak a hiányt lehetett elfedni. Vagyis, a döntés sem szakmai alapokon dőlt el. Megint csak egy létező problémát akartak elseperni, mint a kötelező tanórák megemelésével.

Közben ráhúzták az életpályamodellt, miközben az érzékeny információk miatt a gyakorlatban alkalmazhatatlan az egész erre a speciális ágazatra.

A gyerekek számára pedig bizonytalan lett a pszichológiai ellátás. Nem lehetett tudni, hogy melyik napon lesz bent a szakember, és melyik nap lesz valahol máshol. Miközben, akinek ténylegesen szüksége van rá, annak bármely napon rendelkezésre kell állnia. Mivel ez nem áll fent, ezért ezzel sérül az oktatáshoz való joga az érintett diákoknak. A lelki egészség biztosítása ugyanis az egyik legfontosabb alapja lenne a tanulásnak is.

A megoldás természetesen egyszerű, vissza kellene állítani az intézményenkénti iskolapszichológusi rendszert. Ahol pedig igény van rá, ott egynél több szakember kell alkalmazni. Lehetőleg addig, amíg elég pszichológus áll rendelkezésre, mert belőlük is egyre kevesebb van, mivel a pálya nem a legvonzóbbak közé tartozik itthon.

A bejegyzés trackback címe:

https://jelenoktatasa.blog.hu/api/trackback/id/tr6818014420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2022.12.30. 23:39:55

"Mivel ez nem áll fent, ezért ezzel sérül az oktatáshoz való joga az érintett diákoknak."

Ez csacsiság. Nem kell mindjárt alkotmányos alapjogokért kiáltani, elég lenne csak annyit megállapítani, hogy iskolapszichológusra bizony sok szükség volna. Tudjuk, hogy a gyerekek kínozzák egymás lelkét, ma szabadabban, egyszerűbben árthatnak egymásnak, mint korábban bármikor, és ezzel a bántott gyerek nem tud megbirkózni.

De az egész mentálhigiénés gondozási hálózatból rengeteg szakember hiányzik. Ez nem magyar specialitás, konkrétan tudom, hogy a dúsgazdag Norvégia ugyanezzel a gonddal küszködik, nincs elég szakember, a teljes egészségügyben őrült hosszúak a várólisták, elvándorolnak az orvosok. Nem tudom, hogyan lehet ebből az állapotból kikeveredni.

Motorogre 2022.12.31. 16:54:19

Golding "Legyek Ura"-ja mutatja: a gyermeki gonoszkodás mindig is megvolt és meg is lesz. De ezt nem a pszichológusnak kell megoldania - a szülők feladata hogy a gyerkőcöt életrevalónak, udvariasnak de önálló egyéniségnek neveljék. És aki ezt nem teszi, azzal a pedagótus kell hogy elbeszélgessen: először a rosszcsonttal, utána a szülőkkel. Így volt ez 80 és 40 éve is - jól működött. Móra Ferencre is lehet utalni.
Viszont ha a tanárok társadalmi presztizse így süllyed, akkor aligha hallgatnak rá nevelési ügyben a retinens kölyök szülei.
Az internetes bántalmazás új - de ezt se a lélekgyógyász kell megoldja, hanem a szülő.
BUÉK

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2022.12.31. 17:41:13

@Motorogre: A szülő a gyerek számára úgyszólván a természetes ellenség. Egy kamasz már nem vallja meg a szülőnek a bánatait, a szülő így nem is lehet képben. A tanár csak pedagógus, azaz a tanítás és a nevelés a szakmája, de a sérülések kezeléséhez nem kell értenie. Ráadásul a tanárral beszélve a gyerekben állandó a félelem, hogy erről a szülő is értesülni fog. Joggal, mert a tanárnak valóban kötelessége bizonyos dolgokról a szülő tájékoztatása, a szabályok a tanárt fenyegetik. Egy semleges személy jelenti a kiutat, a pszichológus. Elmehetne a gyerek az általános egészségügy pszichológusához is, de egyrész borzasztó hosszú a sor, másrészt a pszichológus kénytelen a gyereket arra kérni, hogy a szülővel is beszélhessen. Az iskolapszichológus ezt meg tudja kerülni. Viszont színigaz, hogy az iskolapszichológus nagyon értékes időt pazarol a készenléttel, és a közellátásban sincs elég pszichológus. Szóval az érthető, hogy az állam, jobb híján, megpróbálja csökkenteni a várakozással elpazarolt időt, de az is tény, hogy ezzel fontos segítséget von el onnan, ahol egyre jobban szükség volna rá.

Egyébként a szülő csak szülő. Az életre nevelés valóban nem a pedagógus dolga lenne, hanem a szülőé, de egy átlagos felnőtt vajon mennyit ért a gyerekekhez? Még a pedagógus ilyen jellegű felkészítése sem túl sok, szülőnek lenni pedig még a legostobább bunkónak is alapjoga. Nem vagyok híve a reformpedagógusi óvatoskodásnak és pátyolgatásnak, de egy gyereknek néha nagyon össze tud sűrűsödni az élete, hiszen még gyerek, vakon megy bele a bajba, és nem könnyű azt mondani, hogy hadd hulljon a férgese, az életrevaló gyerekből majd ember lesz magától.

Motorogre 2023.01.01. 17:38:06

@Androsz: Barátom, az első mondatodtól kivert a hideg és őszinte szánalmat éreztem gyerekkorodért (mint hajdani gyerek és mostani szülő). A másodiknál kezdtem ocsúdni: az igazi szülő ismerje fel a kölyök bánatát, és bizony: lenni kell bizalomnak köztük, ez lenne a lényeg. Nálam a pedagógus fogalomban a nevelési képesség és készség igen erősen benne van, ha csak a trigonometriát vagy Mendel-törvényeket ismeri… nos, túl van ma is fizetve. De a nagy képet nézve neked is, nekem is igazunk van, sajnos. Fájóan igaz, hogy mindenkinek alapjoga a gyerek, akkor is ha képtelen nevelni (nem anyagiakra gondolok most). Ma már látható: nem csak jó géneket kell örökölni, hanem értelmes szülőkhöz kell leugrani a gólyacsőrből. Nem tudom mi a megoldás, ez részhalmaza az országos szellemi-mentális tespedésnek – de ismerek sok fiatalt akik nem estek teherbe, nem kábítóztak nem bűnöztek, suicid gondolatok se kerülték – és boldog felnőttek, már szülők is. Pszichológus nélkül. A kérdés tehát: az alkalmatlan szülőt ki pótolja? Mert minden gyerkőcben van valami tehetség, csak ki kell bontakoztatni, nem veszthetünk el senkit.
Sajnos ketten vagyunk a páston – remélem mások is hozzászólnak.
süti beállítások módosítása