Az, hogy negatív rekordot hozott a tavalyi kompetencia mérést, sok szempontból vizsgálható. Én egy dolgon gondolkodom el nagyon, mégpedig ennek a digitális szükségszerűségén.

Lehetne persze rögtön érv, hogy de gyorsabb kiértékelni. Csak nem történt meg. Gyakorlatilag még többet kellett rá várni, mint a korábbi papír alapon kitöltöttre. De nem ez a lényeg.

Arra lenne jó rávilágítani, hogy hozzátesz-e, vagy inkább elvesz a kompetencia mérésből az, hogy digitális felületen zajlik. Az, hogy vannak veszélyei a digitális impulzusoknak, azt tudjuk, csak nem kap elég teret. De felveti a kérdést, hogy a korábbi úgymond természetes papírfelületet felváltó digitális kijelző nem csökkenti-e a gyerekek érzelmi kötődését a feladathoz? Mert van ilyen, igen. Az ember érzelmileg kötődik a külvilághoz, de a képernyőhöz nem. Azt felismeri a szervezet, hogy mesterséges. Ha nem alakul ki a kötődés a probléma megoldásához, demotiválja a gyereket, és alulteljesít a képességeihez képest. Vagyis az a felvetés, hogy jó-e a mérés, jogos, csak nem biztos, hogy módszertanilag. Lehet, hogy maga a felület befolyásolt annyit tavaly – és fog idén is – hogy az eredmény romlik.

Hogy érzékeltessem miért. Sok előnye van az e-naplónak. A szülő sokkal több mindent lát, mint a régi naplóból, és ellenőrzőből. De ezzel a gyereknek jóval kevesebbet kell elmesélnie otthon, csökken az élmény átadása, és ezzel romlik az iskolai élményhatás. Kevesebbet törődik a gyerek vele, hisz a szülőt is látszatra kevésbé érdekli. Nem kérdez meg dolgokat, mert tudja. Nem véletlenül kérik sokszor, hogy a jegyek késleltetve jelenlenek meg az e-naplóban, hogy legyen lehetősége a gyereknek elmesélni, hogy mi történt az iskolában.

Másik idevágó példa, a papír alapú ellenőrző. Ma gyakorlatilag egy beírás szinte semmilyen motivációt nem jelent a diáknak. Régen, ha a tanár elkérte az ellenőrzőt, annak volt súlya. Még észhez térhetett a diák, nem biztos, hogy ténylegesen beírta a tanár az intőt. Ma a szülő megkapja – elolvassa, ha akarja – a diák gyakorlatilag nem szembesül vele, leírva papíron, hogy ő mit tett. Most nem kell szembesülnie vele, ha nem akar. Gyakorlatilag értelmetlenné vált a fegyelmezésnek ez a formája is. De ugyanez a dicséretekre is vonatkozik.

Ezen a párhuzamon már érthető, hogy miért kérdéses a digitális mérés. Nincsen ott, nem fogja meg, nem látja a kezében, nincsen rajta a nevét jelentő azonosító, stb. Éppen ennyire zuhanhat ennek is az értéke.

Erre pontos, szakmai mérés kellene. Szép lenne, ha megtörténne, de hamis illúziókat nem kergetek.