Tanulás szempontjából kétféle külön kategória van az iskolákban: Beilleszkedési, Tanulása és Magatartás zavaros (BTM), illetve Sajátos Nevelési Igényű. (SNI).

Az előző kormányzati rendszerben az osztálylétszám számításánál ezt figyelembe vették. A BTM kettőt, az SNI hármat jelentett. Vagyis ezzel elismerték, hogy velük többet kell foglalkozni, és ezt figyelembe kell venni az osztálylétszámoknál is. Hozzáteszem, hogy így is magasan a hatékonysági ráta felett van, hogy hányan lehetnek ténylegesen egy osztályban.

Az egyik első intézkedése volt az Orbán-korszaknak, hogy ezt megszüntették, már 2012-ben. Az SNI most kettőt ér, de a BTM-t viszont egyre inkább láthatatlanná akarják tenni. A létszám-számításban nem veszik figyelembe. Ezzel súlyosan sérül az integrálhatóság, és szinte idő sem jut arra, hogy a pedagógusok megfelelően foglalkozzanak velük.

Mielőtt még azt mondaná valaki, hogy ez csak a leszakadó társadalmi rétegeket érinti, téved. Bármilyen családból érkezhet tanulási nehézséggel küzdő gyerek. De mivel a szakembereket, akik velük külön foglalkoznak, már rég elüldözték a magán pályára, csak azok tudnak valamit kezdeni a gyerekükkel, akiknek erre van pénze. Íme a szegregálás egy másik formája, és a társadalmi különbségek növelésének módja.

Rendkívül fontos és sürgős lenne, ha ezeknek a gyerekeknek a hazai oktatás megpróbáljon javítani a helyzetén. Ismét figyelembe kellene venni az osztálylétszám számításnál azt, hogy mekkora figyelmet igényelnek ténylegesen ezek a gyerekek.